Apás hétvége

Végre eljött ez is.Közel két hét telt el a legutóbbi Apás hétvége óta,és most végre újra együtt lehettem a Kicsikkel.Mióta nincs Kincs és Manó még nagyobb stresszel várom ezeket a napokat.Mit fogunk csinálni,hova menjünk? Az élet mindig közbeszól.Szerencsére.....Ez a hétvége is a szokásos kérdésekkel kezdődött..."hol van Kincs,Manó...nem jönnek még haza?" És jöttek a szokásos már oly sokszor ismételt válaszok. Hiányoznak nekik is NAGYON! Mindegy...dehogy,sosem lesz mindegy.Kevés voltam talán hozzá,vagy túl sok?!

Szombat reggeli után bevettetük magunkat a városba...kávézó a most már szokásos cappucino,kicsiknek délelötti fagyi.Mig apa lassan itta az italát a kicsik rollereztek fel-alá hosszan,aztán futás az asztalhoz egy kis limonádéért,s vissza.Szerencsére ez az a hely ahol a világ legaranyosabb pincérei dolgoznak.Odafigyelnek mindenre,"kiváncsiak" a kicsikre,nem zavarja őket a zizegés,az hogy mindent meg akarnak mutatni nekik,mindent meg akarnak osztani velük.Miután elfogyasztottam jó hosszan a cappucinóm, irány a Dobó tér,ahol folytatódhatott a játék.Roller kifulladásig bújócska apa elöl hogy szívrohamot kapjak. :-) Mivel úgy döntöttünk ez a hétvége csak róluk,rólunk fog szólni,így az ebédet nem otthol töltöttük el. Délután csoki a kedves lányoknak,limonádé,limonádé,limonádé...Aztán az első sokk.Leszakadt az ég.Szerencsére be tudtunk állni egy kapualjba mig elált,ez nem tartott tovább 15 percnél,gyors telefon a nagyiékkal,és irány a népkert."Autó" verseny volt .Második sokk.Újra leszakadt az ég.Előszőr csak kicsit esett ezt még jól viseltük de hazainduláskor kissebb felhőszakadás csapott le ránk.irány a sportcsarnok.Ott vártuk míg csillapodik,aztán az öröm az ürömben....Régi nagy kedvenc egyszer csak ott terem mellettünk.Mindenki ismerheti az Áll az alkuból...igen Gundel Takács Gábor. Nagyon kedvesen fogadta a Kicsiket. Nem sztár...EMBER! Egy emlékkel többel tértünk haza...fáradtan,kicsit megázva de tele élményekkel.Így zárult az első nap apával.

Vasárnap kicsit lustálkodtunk,nem keltünk csak 7:30-kor! :-) Reggeli után kicsi rendrakás,majd írány apa reggeli jól megérdemelt Cappucinója.Már mondani sem kell miért jöttünk,fagyi,"kv",rollerozás a kávézó elött.Élménybeszámoló az előző estéről,majd Dobó tér. Gyors ebéd egy gyors étteremben,és csodák csodájára haza...Kicsilányom nagyon fáradt volt hazaérés után pár percre már aludt is.Fiam kihasználva a csendet kicsit játszott,majd hosszasan elmélkedtünk miért kellene,ill. nem kellene kimenni a lovacskákhoz.(az okokat,nem szeretném taglalni,van aki tudja) Ébredés után még egy fagyi,búcsú a lányoktól,és indulás készülni haza.

Este mint minden elválás most is nagyon nehéz volt.Késöbb kellett hazavinnem őket,de a Kicsik titkon azt remélték,anya nem ér haza és akkor ráérünk reggel "haza" menni,sajnos nem így volt.Hiába a gyermeki kivánság menni kellett.A szívem szakadt meg látva az arcukat,a könnycseppet a szemükben. Ilyenkor mindig meghalok egy kicsit.Vagy nagyon.Nagyon-nagyon! Jön a 2 hét várakzás, a 2 naponta telefonra várás,az idegesség hogy beszélhetünk-e... Az út hosszú hazáig ,most mégis gyorsan hazaértem,hajtott a fájdalom,a tudat hogy nem vár senki! Se Kincs,se Manó,se a két Kicsi.....

Hát így telt el ez az Apás hétvége!!!