Ballagás

Kis nagyfiamnak eljött ez a nagy nap,az első fontosabb lépés a kicsi életében.
Elhagyja a biztonságot jelentő ovit és belép a nagybetüs ISKOLÁBA.
Már pár napja lehetett hallani hangján a benne rejlő izgalmat,"félelmet".
Izgult mert annyi ember elött kell szerepelnie,és félt hogy apa nem lesz ott.
Megígértem neki,hogy mindenképp elmegyek.Ott leszek mellette "fogom" majd a kezét.
Nehéz szívvel indultam el abba a faluba ahová annyi emlék fűz.Gyerekek,emberek,Kincs.
Egész úton a szívem olyan hevesen vert,észre sem vettem,hogy ezt a nem kis távot megint rekord iső alatt tettem meg.Nem számítozttam semmi jóra.Már a belépő sem sikerült túl jól.Az első ember akivel találkoztam exem édesanyja volt.Arcán tükröződött az irántam táplált gyülölet.Szinte beleláttam a gondolataiba..."mit keres ez itt?"Igyekeztem úgy megállni,hogy a legkevésbé sem legyek "utjában" senkinek.Nem igazán kedvelnek a történtek miatt.Anyósómék,Kincs ismerősei miatt.De nem számított,ez a kisfiam nagy napja,és én ott vagyok.Kihúzott derékkal,"bátran".Nem telt el pár perc,megjelent Hercegnőn (kislányom).Arcán a mindig nagy mosollyal,ugrott a nyakamba.Nem is ment már vissza anyához,ott maradt velem,nyakamba kapaszkodva,végig csicseregte az ünnepélyt.Elmondtam neki,hogy elhoztam szülinapi ajándékát,nem szerettem volna tovább várni.Kiváncsi tekintettel kérdezte:"Mi az apa? Igazi póni? Nem kicsim sajnos nem az.Kincs? Sajnos nem" Hiányzik neki is nagyon,akárcsak nekem,nagyon hiányzik!
Elkezdődött a műsor.Kisfiam tekintete végigpásztázta a tömeget,ismerőst keresve.
Megtalált.Hatalmas mosollyal nyugtázta,hogy ott vagyok.Folyamatosan engem,minket nézett,mosolygott.Látszott rajta,hogy megnyugtatta a tudat...itt van!
Nagyon ügyes volt,szavalt,énekelt....és ami a legfőbb mosolygott.
Műsor után a csoportszobában volt egy kis nasi nekik.Bementünk hercegnővel,Kisfiam ugrott fel a helyéről,bár nem volt szabad...mutatta tarisznyáját,fényképét a csoportról.
Megbeszéltük,hogy kint megvárom a kocsinál hercegnővel.Nem akartam gondot a "családdal".Kint a kocsinál megkapta azt a kis ajándékot szülinapra,szerény de annál fontosabb ajándékot.Erre vágyott már egy ideje(nem póni,sajnos nem Kincs) kislányos lego.Dédi mint mindig most is kedves volt,Ő az egyetlen aki elfogadta talán,hogy én is egy érző lény vagyok.Beszélgettünk kicsit majd elment haza.Kb 5 perc telt el....Dédi újra ott volt :-) hozott nekem fényképeket amiket előhivatott.Szeretem őt.Sajnos nekem már nincs élő nagyim,Ő helyettük is az.
Kisfiam anyukájával érkezett.Kaptunk fél órát,hogy együtt lehessünk kicsit.Irány a játszótér! Hinta mindkét gyerekkel,libikóka...és az a fél óra úgy elszált.......
Mehettek haza,én is....."haza".van nekem otthonom?
OTTHON OTT VAN AHOL HAZAVÁRNAK!

Hát így telt el ez a délelött velük!

Szeretlek Kincs!
V