Egy

Hát eljött ez a nap is,azt nem mondanám,hogy végre,mert nem erre vágytam.
Én aki nagyon szerettem élni,most mi lettem.Aki ismer,annak csak rám kell néznie.Egy összetört,meggyötört ember vagyok.Tele félelmekkel,rettegéssel.Hosszú 40 év van mögöttem.Elértem a határokat. Most itt állok a végső határ elött,ott ahonnan már nem lehet visszatérni.Nem lehet és nincs is már hová visszatérni.Az akiben bíztam szerettem,már rég nincs mellettem,már semmit nem jelentek neki.Semmit,holott tudom érzem,hogy ott vagyok a szívében,és ott is maradok már örökre,érzi ha gondolok rá érzi,a szívem dobbanását,most fogja az utolsót is.Mikor az a megfáradt szívem az utolsót dobogja,mikor az a lélek ami érte élt,tőle volt szabad,vele volt teljes,elszáll örökre.Vagy mégsem,mindig ott lesz ahova tartozik.....Kincs már más oldalán él,boldog,legalább is ezt mondja.Én érzem,hogy nem így van.Nem akarom bántani,soha nem is akartam,de most magának próbálja megmagyarázni,hogy így van....jól döntött,vagy hogy úgy ahogy elvárták töle.Mindegy is már...Szeretem nem lehet elégszer mondani,leírni.Mikor ezeket a sorokat írom,még azt kockáztattom,hogy esélyt kapjak töle,hogy elköszönhessek,végleg.Tudja mire készülök,talán már meg is tudja érteni.Öszinte voltam hozzá leírtam amit gondolok,ismerem,tudom most azt fogja válaszolni,hogy ne találkozzunk,ha mégis akkor mégsem változott meg van szíve,és benne mi.Én és a kicsik.
Nehéz lesz a holnap.Elköszönni a gyerekektől,úgy hogy ne sejtsenek meg semmit.Elmondani az édesanyuknak mit érzek,tudom soha nem értette meg mi van bennem.És elköszönni mindenkitől.és senkitől.Senkitől hisz senkim nincs. Bocsánat gyermekeim nem rátok gondoltam,ti vagytok a minden!!
Mindannyian:
-Nagylányom
-Nagyfiam
-Kisfiam
-Hercegnőm
-Manó
-és igen te Bíborka,veled hamarosan személyesen....elmondhatod amit gondolsz,fejemre olvashatod azt,hogy miért nem tettem meg mindent érted.értetek.hogy hozhattam volna helyre....sehogy ahhoz kevés voltam.
Mikor ez megjelenik már rég nem leszek gép közelben,sokszor végiggondoltam mit hogyan kellene tennem,mi lesz ott akkor.Erre nincs válasz és már nem is lesz.
Akik ismertek mit veszíthetnek.....semmit.gyerekeim szívében lakom.
Az az ember aki voltam nem lesz többé...álmodozó,szerető,érző,rettegő kis senki.
Aki kapott egy lánytól néhány hónap boldogságot,reményt,majd kést a szívbe,végzetet.Nem hibáztatom,nem hibáztatok senkit,csak magamat.Eszrtam.Mindent.

Hát lepergett....

Legyél boldog egyetlen szerelmem kicsi KINCSEM!

Szeretlek!
Szerettelek Vikim!

Ki voltam én, egy örök álmodozó.egy kis porszem,amit ha felkap a szél messzire fujja.Azt tesz vele amit csak akar,mert neki nem számít mi lesz vele.
Ahogy az embereknek sem számított,mi lesz velem...