Ki vagyok én....?

Hogy ki vagyok én? Ezt úgy gondolom igazán senki nem tudhatja.Senki nem vette a fáradtságot,hogy megismerjen úgy igazán. Volt aki csupán önzőségből,volt akit nem is érdekelt soha,és volt akinek ez teher volt.Még a saját családom sem tudja ki vagyok mi lett belölem,mit gondolok,érzek.

Nem volt egyszerű életem,soha.Mindig mindenért meg kellett,kell küzdenem,minden nap egy újabb harc.Elkövettem rengeteg hibát is.De ki nem.....?! Hibáztam mikor első házasságomból született gyermekeimet elhanyagoltam,valaki miatt aki mint kiderült egy pénzéhes felszines ember.Sajnálom,hogy nem voltam ott mellettük,nélkülem nöttek fel.Ezt a hibát próbálom helyrehozni a kicsikkel,igaz ez nem vigasztalja a nagyokat...:-( Egy vidéki megyeszékhelyen éltem dolgoztam...miuatán a kicsiket elvitték 365km-re utánnuk költöztem.Igaz ezt is egyesek félre magyarázták,,,"zaklatni akarom őket"....nem soha.mellettük akartam lenni,AKAROK lenni...

Mindig úgy éltem,hogy a második vagyok.Családomban,munkahelyen....Mikor a gyerekek elköltöztek még rosszabb lett ez az egész...én voltam a hibás..igen az voltam.Elvesztettem mindent,családot munkát,céget,életet.Mi jött az után 2 év rettegés.Szó szerint. Félelem a mindennapoktól,a jövőtől,mindentől. Na ebbe az állapotba ROBBANT be KINCS.Igazából a kislányomnak köszönhetem,hogy lett valami.Én mindig csak messziről csodáltam,szobám ablakából a függöny mögül,hogy ne vegye észre.IMÁDTAM,akkor is mikor ott volt mellette a férje...mert volt neki.Nem is mertem,akartam kezdeményezni,tiszteltem mint anyát,feleséget,de közben belül üvöltöttem,mert annyira kívántam akartam ŐT.Mellette lenni,titkon megérinteni,hallani a hangját,látni a mosolyát. Mindent elkövettem csak ,hogy a közelében lehessek. És most nincs itt mellettem.Horoszkóp,kártya mind azt mutatta mi egymásnak vagyunk teremtve.Addig nem is hittem ezekben,aztán bízni kezdtem mert ezt akartam,erre vágytam.Őt.őket! Mert manó az életem része lett,szerettem szeretem. Jó volt azt érezni,hogy közel 40 évesen végre lehet CSALÁDOM.Kislányom úgy kezelte Manót mint testvérét.Kérdezték párszor,hogy akkor ki nekik Manó? A Testvéretek volt a válasz.ha nem is igazi de az.Kincs pedig ahogy kislányom néha már szólította ANYA! Igen ,kaptak egy ANYÁT,olyat amilyenre minden gyerek vágyik,odafigyel,gondol rájuk,segít,játszik velük ha kell.Mikor velem vannak mindig keresik őket,telefon beszélgetés nem múlhat el anélkül,hogy ne kérdeznék hol van KINCS,mit csinál,mikor jön haza? DE elcsesztem,mert természetesen ezt is én csesztem el.Tudjátok mekkora ereje van egy kimondott szónak,egy átgondolatlan mondatnak?Én már tudom,megtanultam....belehaltam,és minden nap belehalok kicsit.Kollégám kérdezi mi van KINCCSEL? Úgy jövök be a lakásba,hogy mikor belépek a fogast nézem meg elöször,nincs-e ott a kabátjuk,majd a cipőket.....de sajnos minden nap meghal bennem egy kis darab,mikor rájövök hogy nincsenek itt...maradt pár dolga a lakásban,nem pakoltam el,hátha visszajön akkor ott találja ahol hagyta.

Hát ez vagyok én,egy 40-es pasi tele hibákkal,félelmekkel,ahogy ő mondta egy nagy vastag fallal körülvéve.Na igen KINCS volt az egyetlen aki ezt a falat porrá zúzta,aki meg tudta tenni,akinek meg tudtam nyilni,igaz hosszú időbe telt,talán túl hosszúba is. Egy 40 éves álmodozó,aki hitt még a mesékben.BOLDOG LEHET.

Hát nem.Kincs nélkül,Manó nélkül,család nélkül már nem!