Csütörtök

Miért adtam ezt a címet a mai napnak? Mire végigolvasod rájössz.
Tegnap óta nagyot fordult a világ velem, és nem jó értelemben. Mióta tudom, hogy Kincs kórházban van, nem találom a helyem, mellette akarok lenni. Minden percben ott akarok lenni, még akkor is ha már neki semmit nem jelentek. Mert igy van.
Felfogtam, de elfogadni nem tudom. Sajnálom. Nem akarom leírni újra mit érzek iránta, inkább most mást tudtok meg rólam. Azt már tudjátok, hogy kétszer váltam már el. Igen két házasság ment tönkre, négy gyermek életét nehezitettem meg. (tettem tönkre)
Két nő életét, akit azt hittem akkor, hogy szeretem, igen akkor még azt hittem. Kerestem a boldogságot. Nem akarom megbántani őket, mert akkor ott éreztem valamit. Az első a fiatalkori "szerelem", sajnos én csesztem el... Elkezdtem élni. Az éjszakában dolgoztam, jöttek a szebbnél szebb lányok, jólesett, hogy én is kellhetek ilyen lányoknak... Megtörtént. Elváltunk kulturáltan. Ott maradt a két gyönyörű gyermekem, már bánom azt az időt amit akkor nem velük töltöttem. Késő már? Lehet soha nem az. Szeretem őket, mégis eljöttem jó messzire. Büszke vagyok rájuk. Fiamra aki focizik, jól is csinálja, csak kicsit több önbizalom kellene neki, de ki adna neki ha én nem vagyok ott. A nagylányom, aki nemrég ment férjhez, aki nagypapává tett. Akkor mikor megtudtam, tiltakoztam, nem szerettem volna. Túl fiatalok még gondoltam. Ma már, hogy ott az a csöpnyi lény már nem így gondolom. Fiatalok, de a kicsi mellett felnőnek, felnőttek. Második házasság, a lehetőség, lettem valaki. Folyamatosan fejlődtem fejlődtünk. Elértünk dolgokat, mert támogatott, érezte, tudta mire vagyok képes. Felépitettünk egy életet cégeket. és ment minden a levesbe. Miért, mert hülye voltam, vak, naiv. Ismert tudta ki vagyok, sajnos voltak gondjaink. Mint a legtöbb házasságban. Kevés volt nekem, az amit adott magából. Sajnálom. Mégis ragaszkodtam hozzá. Életünkhöz, gyerekekhez. Pedig akkor már volt más az életében. Megértem boldog akart lenni. Talán az is végre. Habár..... na mindegy, ő dolga. Ott a kisfiam aki nagyon okos értelmes, csak megviselte ami történt... Fél... Sajnos adtam rá újra okot. Örült, hogy újra van családja. Kincs. Elvettem tőle ezt is.
Kicsi Hercegnő, cserfes őszinte, folyamatosan csicsergő kislány. Egyetlen támasza maradt a mindennapokra, a Bátya. Szeretnék velük lenni minden nap, ahogy ők is, de nem lehet. Sajnos. Mikor elköltöztek otthonról tudtam nem maradhatok ott utánnuk kellett jönnöm.
Teljesen idegen helyre, idegen emberek közé. Igaz gyorsan befogadtak, elfogadtak. Lett lakásom, munkám, barátaim. Igaz most sokaknak csalódást okoztam, mert szerelmes lettem, úgy ahogy a filmeken szokás. Odaköltöztem abba környezetben ahol hallottak rólam, igen csak rosszat. Bezárkoztam, rettegtem, minden nap. Mindentől, mindenkitől.
Azt, hogy volt egy lány már tudjátok. Lopva figyeltem, csodáltam, szerettem. Lehet azt mondjátok olyan nincs, hogy nem ismersz valakit, de szereted. Igen szerettem már akkor is. Az első érintés maga volt a villámcsapás, a legjobb villámcsapás. Túléltem, csak a szívemmel fizettem érte. Azt örökre megtartotta. Ott dobog a kezében. Titkos randik a vár felett az első forró csók. Az összesimulós táncok a hegyen, a fotózás a reptéren, nevettünk nevettünk, és szerettünk. Ezt mindenki látta rajtunk, és hitték amit én, ez soha nem ér véget. Kaptam egy új fiút, az ötödik gyereket. Ami a legrosszabb, én mégis a hatodikra vágytam a legjobban. Bocs@nat gyerekek, de az igazi szerelem gyerekre. Biborkára!
Minden gyermekem akartam ész szeretem is őket tiszta szívvel, mégis ebben a kislányban ott lett volna minden Kincs és én. Sajnos már nem lesz. Kicsi angyalka.
Mióta nincsenek egyre jobban sodródom a beláthatatlan felé, egyre mélyebbre kerülök.
Most mikor ott látom a korházi ágyon lefogyva, nagyon lefogyva, megértettem ezt is én tettem. Talán ez volt az utolsó lökés. Tudjátok az utolsó szalmaszál ez volt de már ez is szakad. Húz magába a mély.
Szertem akkor is szeretni fogom....

Hát így mondtam csütörtököt mint férj, apa, szerelem.

Szeretlek kincs!

V